Csütörtökön kiszórtam a kérdőíveket. Illetve csak terveztem.
3 épületet kaptam, az elsőnél rögtön láttam, mekkora szívás ez az egész:
a postaládák legalább felén nincs emelet, ajtó... így gyakorlatilag esélytelen postázni, csöngetni kell már az első alkalommal. Mivel azonban már este volt, ezt inkább kihagytam. Szerencsére az egyik épületben a gondnok pontosan tudta, melyik címhez melyik postaláda tartozik. A többinél gondban voltam, maradt jó pár boríték a kezemben. Mint utóbb kiderült, a címlistámon lévő egyik ház két emelete nem a házból megközelíthető. Az egyik emeletet egy másik utcából, a másikat egy másik utcából lehet elérni, és a postaládák is teljesen máshol vannak... Szóval kaotikus az egész, már a postázás se könnyű feladat...
Ezt még lehet fokozni: az egyik házban az emeletek két részre vannak osztva, mind külön lezárva. Összefoglalva: a postaládákon nincsenek emelet és ajtószámok, a lakásajtókhoz nem jutok fel, csak ha a kapunál felcsengetek, hogy engedjenek be a folyosóra. Igen ám, de a kaoucsengőn csak nevek vannak, össze-vissza... Elég reménytelen a helyzet, de azért apránként halad a dolog.
Azt viszont nem értem, kinek poén kilopni a borítékot a postaládából... ez ma 2x is megtörtént.
Nehezen lendültem bele, de tetszett a dolog, érdekes emberekkel, érdekeset beszélgettem. Ez a része tetszett 10 éve is: az emberek nagy része közvetlen, inkább beszélgetés az egész, nem kikérdezés, de ez így is van jól. Szerencsére kötözködő alakkal nem volt dolgom, remélem a továbbiakban sem hoz velük össze a sor.
Még egy "negatív" tapasztalat: elég sok az internetes kitöltés. Ez persze végülis jó, csak sajnos mi pénzt ezért nem kapunk.
Tervezem, hogy ide írom, mennyi időt töltöttem a munkával, így a végére kijön egy órabér.
Előkészületek [oktatás, borítékok felcímkézése, egyéb felkészülés]: 5 ó
Boríték postázás: 2 ó
A mai nap: 7 ó
Mára ennyi, hétfőn folyt köv.
